Fekete Volga
Közép-kelet-európai urbanus legendát kelt életre az Imre Fia Imre legújabb dala
Az Imre Fia Imre zenekar 2020. októberében megjelent Vér és Nyál című dala óta továbbra is nagylemezén dolgozik, ennek egy újabb állomása a Fekete Volga, ami egy közép-kelet európai mítoszhoz nyúl.
A Vér és Nyál megjelenése óta a zenekar folyamatosan dolgozott azon, hogy találjon valamiféle szintézist az eddig jócskán csapongó műfaji kalandozásai között, amiben az alter hagyományok mellett könnyen megférnek a metál, a hip-hop vagy a trap elemei is. Ha mindenképp címkézni kéne, akkor leginkább az avantgárd rock jelzőt találják találónak a formáció leírására. Kellett idő a csiszolódásra, hiszen az első lemez dalszerzési metódusától eltérően, ez az anyag már nem György Imre, frontember önálló szerzeményeiből áll majd össze, hanem az egész zenekar közös alkotómunkájának eredménye lesz. Ennek egyik első ízelítője a most megjelenő Fekete Volga.
A fekete volga szimbóluma egy közép-kelet-európai urbanus legendához kapcsolódik, amely minden környező országban megtalálható. Rengeteg permutációja létezik, amelyekben gyerekeket rabol el a jármű, és ezt egyes esetekben szellemek vagy akár maga az ördög vezeti. Persze erősíti a félelem tárgyát, hogy az állami szervek is ilyennel jártak a szocializmus idején, tehát megtestesítheti a múlt valós társadalmi félelmét is. Ennek a témának modernkori feldolgozása a dal és – az annak üzenetéhez erősen kapcsolódó vizuállal megalkotott – klip is.
„Mindig sokat foglalkoztatott a kérdés, hogy a közelmúlt folklórja, traumái, gyásza mennyire integrálhatók bele a művészetekbe.” – árulja el György Imre, a zenekar frontembere. „Valahol ennek az egyezményes tere az állami megemlékezés, amit mindig kényszeresen intézményesítenek, iskolai ünnepségek keretei közé szorítanak, és a vége általában valami giccses konzumborzalom. Magam részéről mindig kellemetlenül éreztem magam ezeken az eseményeken, idegenkedtem a kényszeredetten szavaló kisgyerekek szerepeltetésétől, a giccses emlékdaloktól, és sokszor eszembe jutott, hogy vajon mit szólna ezeknek a tragédiáknak egy áldozata, ha látná? Nem érezné-e úgy, elvették tőle még az emlékezés szabadságát is? A mi dalunk egy eretnek és szubjektív feldolgozása egy olyan témának, amely legtöbbször nem kaphatott alternatív értelmezést.”
A dalt állandó hangmérnökük/producerük, Pogány Pogi Jánosnál rögzítették és egy szuggesztív, erős atmoszférával átitatott videót is kapott Karai Klaudia grafikusművész tolmácsolásában, aki szintén többször dolgozott már a zenekarral. A pandémia miatt lehetetlenné váltak azok a feltételek, amelyek egy olyan élőszereplős kliphez kellettek volna, amilyet a zenekar elképzelt magának, ezért döntöttek az animáció mellett. A kényszermegoldás azonban a lehető legjobbnak bizonyult; a ’20-as, ’30-as évek modernista esztétikája tökéletesen passzol a dal szövegvilágához.